Találtam a portfolio.hu egyik topicjában 2008.03.15.-i bejegyzés. Nem támogatom egyik politikai pártot sem, ezért az, hogy kit támad a cikk teljességgel mellékes. Nem tudok azonosulni a cikkel, mert nem szeretem a szélsőségeket, de a gondolatmenet/tartalom és a jellennel/múlttal való összehasonlítás érdekes és elgondolkodtató majd 3 évvel később.
Egy gondolat a cikkből:
A posztmodern korban a háború eszköze a gazdaság, Joseph Stiglitz szerint.
A gazdaság az, amely meghatározza a társadalmat.
A valódi fegyveres konfliktusok nem mások, mint
a gazdasági rendszereken kívül esőket bekényszeríteni a gazdasági háborúba.
Wikipédia
A posztmodern a modernizmus utáni korszak megnevezése, nagyjából az 1960-as évek végétől, aminek jellemzője a bizalmatlanság és a bizonytalanság.
A posztmodern
A modernség meghaladása Freud, Nietzsche, majd később Heidegger nevéhez fűződik, őket pedig az olyan posztstrukturalista gondolkodók követik, mint pl. Jacques Derrida, Paul de Man, Michel Foucault, Jean-Francois Lyotard. Freud megmutatta, hogy az ember nem tudatos lény: a tudat a lelki szerkezetnek csak egy kicsi része, a nagyobb a tudattalan, ahol az olyan ösztöneink, vágyaink működnek, amelyeket önmagunknak sem vallunk be, elfojtunk. Nem pusztán nem vagyunk gondolkodó lények, hanem önmagunkat sem ismerjük. A szubjektum tehát nem önazonos létező, ezzel Freud alapvetően megváltoztatta az emberről alkotott elképzelésünket. Nietzsche számos ponton haladt túl a modernségen, pl. azzal, hogy a morál fogalmának újragondolására késztetett, illetve azzal, hogy hangsúlyozta: a világ nem objektíven hozzáférhető létező, hanem mindig az értelmezésre van utalva, az értelmezések pedig sokfélék lehetnek. Heidegger a nyelv szempontjából haladta meg a modernséget: szerinte a nyelv nem eszköz, amivel a gondolatainkat kifejezzük, hanem az a közeg, ami egyáltalán lehetővé teszi, hogy gondolkodjunk. Nem az ember beszéli a nyelvet, hanem a nyelv az embert. A nyelv fontossága langue értelemben erősen megmutatkozik a posztmodern irodalomban.(lásd. pl. Esterházy Péter). "Reggel iszonyatosan leteremtettem a személyzetet; egyik lábukról álltak a másikra, míg turkáltam az obligát tüktojt." (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia) A posztmodern szerző ad-hoc szókapcsolatokat alkot, nem ritkán tördeli a nyelvet, szó szerint kísérletezik a nyelvvel.
A posztmodern lényege tehát az, hogy megkérdőjelezi a szubjektum önazonosságát, illetve az egységes, abszolút érvényű világmagyarázó elvek létét (lásd. ad-hoc szókapcsolatok). A világ többértelmű, heterogén, önellentmondásos.
Ihab Hassan[4] szisztematikusan különítette el a posztmodernt a moderntől. Ida tartozik még Deleuze és Guattaririzóma-elmélete, amely megkülönbözteti a fa-típusú és a rizóma-típusú kultúrákat. Az előbbi vertikálisan építkezik, és a modernségre jellemző, az utóbbi horizontális építkezésű és posztmodern sajátossága.
Freud és a posztmodern
A modern legfontosabb aspektusa a Descartes által megfogalmazott "Cogito ergo sum" alapelv, amiben a gondolkodás fontossága nyer hangsúlyt. A gondolkodó ember én magam vagyok, és gondolkodásom révén elsődlegesen saját magamról tudok, tudom, hogy én létezem és gondolkodom, minden más ennek a princípiumnak a következménye. Tehát saját magam ismerete, létezésem tudata, gondolkodásom ismerete adja a descartes-i filozófia gerincét.
Sigmund Freud pszichoanalitikája a fenn leírt princípium ellentétére jut, történetesen, hogy az embert ösztönök vezetik, és a tudatalattiban lévő tudattalan tudás határozza meg. Mivel az ember nem tudhatja egyértelműen, hogy ki és mire képes, ezért a létbizonytalanság lehetősége kerül felszínre, ami szöges ellentétben áll a modern által biztonságot nyújtó tudományos-ideológiai magyarázatokkal.
A tudattalan előtérbe helyezése szempontjából nevezhetjük Freudot a posztmodern szemléletmód előfutárának, hiszen ha nem tudható, hogy ki vagyok, akkor nem tudható az sem, hogy mire vagyok képes - ennek a nemtudásnak pozitív és negatív produktumai is vannak.
A nemtudás pozitív produktumai
A nemtudás pozitív produktuma első renden az egyén lehetőségeinek a kiszélesedését jelenti. Nem determinálható az egyén, ugyanis minden emberben benne rejlik a "több", a különlegessé válásnak a lehetősége. A kreativitás nagy fontosságú fogalommá válik így, ugyanis a nemtudás révén az egyén olyan képességeket is magában hordozhat, amiről nincsen tudomása, ezért hangsúlyt kap az önmegvalósítás a posztmodernben.
A nemtudás negatív produktumai
Elsődleges és legfontosabb produktuma a freudi nemtudásnak a létbizonytalanság, azaz, hogy az egyén az egyetlen tudhatót sem tudja, éspedig, hogy ő mint gondolkodó létezik. Ösztöncselekvőként kiszámíthatatlan, és bár a nemtudásban benne rejlik a pozitív lehetősége, azonban bizonytalan, hogy az egyén mire képes, hiszen a tudatalattiban lévő dolgok ismeretlenek saját maga számára is.
Tehát a DLPH által linkelt cikk:
A politikai helyzet elemzése - hogy mindenki tisztán lásson -
a 2008. február 18-i Gyurcsány értékelés ellenpontjaként.
A 2007 év az 1989-es politikai változások óta a leghosszabb év volt. A 2007-es év 2006.
szeptember 17-én kezdődött és valószínűsíthetően valamikor 2008 március 9-én fejeződik be
a népszavazással. Ez a hosszú esztendő változatos, fordulatos év volt. A politikai paletta
átrendeződése helyett politikai pótcselekvések sokaságát hozta. Egy nagyon fontos
momentum köré koncentrálódott minden: a Gyurcsányi hatalmi gyakorlási rendszer egy
majdnem diktatúra teljes kiépítése köré.
*A Gyurcsány rezsim rendszerének kiépítése*
Gyurcsány Ferenc a 2007-es évben kiépítette és megszilárdította a hatalmát az MSZP-n belül.
A politikai csatározások során folyamatos hatalom- és erőkoncentrációt hajtott végre, a saját
családi kapcsolati tőkéjét és üzleti partnereit bejuttatta az állami irányításba. Az MSZP-t ez
alatt az időszak alatt sikerült betagozni a hálózati rendszerbe. Az MSZP vezetői által
korábban eltartott vállalkozások a gyucsányi network hálózati rendszerétől kapják már a
megrendeléseket. Ehhez a körhöz csatlakoztak a helyi szocialista hálózat közepes forgalmú
vállalkozásai. Ezzel egy olyan átfogó gazdasági-politikai hálózat jött létre, amely alkalmas a
pártfinanszírozás egy kézben való koncentrálására. Ennek egyik látványos eleme -
lelepleződése - volt a Zuschlag-ügy és a helyzet komolyságát Karsai dühös nyilatkozata
mutatja.
*A politikai struktúra meghatározása:*
a Gyurcsány-rezsim a média megjelenések által érzékelhető és gazdasági eszközökkel
kontrolált politikai irányítási módszer. Lényegét tekintve az állam túlzott újraelosztó
szerepének fölismerését kihasználó forrás, kontrollon, egyszemélyi döntésen alapuló politikai
rendszer.
Történelmi példákat tekintve talán a Juan Domingo Peron által kiépített félfasiszta
neoliberális kvázi diktatúrához hasonlítható. A példa annál is inkább megáll, mivel Peron
szociáldemokratának tartotta magát. "Bár Perón szimpatizált az olasz fasizmussal, ő maga
nem hozott létre klasszikus értelemben vett totális diktatúrát. A fasiszta modell egyes elemeit
akarta alkalmazni Argentínában, mert azokban a megkésett tőkés fejlődés felgyorsításának
biztosítékait látta. Ennek része volt a jobboldali szociális-gondoskodó állam megteremtése is."
Későbbiekben ezt a szociális gondoskodáson keresztüli szavazat vásárlás, majd a második
ciklusában a "gondoskodó államot" számolta fel.
A Gyurcsány-rezsim politikai viselkedése sokban hasonlít a félfasiszta államszervezéshez. A
termelő komplexumok magántulajdonúak, de termelésük nyereségességét az állami támogatás
biztosítja. A társadalmi pénzek magáncégek beruházásaiban kerülnek befektetésre, lehetőség
szerint külföldön, ahol a társadalmi ellenőrzés ezt nem éri utol. A nagy cégek felügyelő
bizottsági posztokat biztosítanak a Gyurcsány-network tagjainak, akik a pozíció halmozásával
biztosítják a szolgáltatások és a hűség ellenőrzését.
1/10
*A Gyurcsány rezsim gazdaságpolitikája*
A Gyurcsány-gazdaságpolitika nagyban hasonlít a Peron-féle politikára, azzal a különbséggel,
hogy amíg a peronizmusban az államosított vállalatokat adták ki "hűbérbe", addig a
Gyurcsány-hálózat valódi magántulajdonba veszi az állami eszközöket. A különbségek
azonban itt ki is merülnek.
Argentína vidéki lakosságának elszegényedését a peroni gazdaságpolitika okozta. Az IMF
által preferált pénzek egy lépésben kerültek a Peront támogatók kezébe. A Gyurcsány-hálózat
tagjai az EU forrásokkal és az állami kölcsönök elégetésével építették le a prosperáló
gazdaságot.
A Magyarországon folyó gazdaságpolitika három alapelvből áll:
(1) szélesíteni a kiszolgáltatott elszegényedett népréteget, akik az állami
újraelosztástól függenek;
(2) a rétegek egymással versenyeztetése a folyamatosan, szándékosan csökkenő,
csökkentett forrásokért;
(3) egy önfinanszírozó szűk elit létrehozása, amely korlátlanul rendelkezik az állami fő
bevételi források szétosztása felett.
A kiszolgáltatott rétegek folyamatos szélesítése tisztán gazdasági eszközökkel történik. A
folyamatosan növekvő költségteher és a csökkenő vásárló értékű bérek létrehozták a
kiszolgáltatott alsó-középosztályt. Az alsó- középosztálybeliek és a szegény rétegek
egymással versengenek az ágazati béralkukban a központi támogatásokért, ezek a jelenségek
a jelenlegi struktúrában akár munkahely szerint is meghatározhatóak.
A pénzek - források - elosztása magáncégeken keresztül történik. Ezek a cégek elképesztő
vagyonok felett diszponálnak: az állami bevételek újraelosztása pályázati rendszeren illetve
közbeszerzésen keresztül történik, ahol a bonyolítók 12%-os fix profittal dolgoznak és a
cégek, amelyek a fejlesztési munkákat elvégzik, a számlázáskor 100%-os profitot
érvényesítenek.
*A mozgásterek szűkítése*
Ellentétben a demokrácia politikai felfogásával, a Gyurcsány-rezsim a minden értelemben vett
választások korlátozására épül. Gyurcsány Ferenc hatalommegtartási módszerének egyik
legfontosabb eszköze a mozgásterek szűkítése. A rezsim mindenki, minden értelembe vett
mozgásterét szűkíti.
Ez négy elem köré csoportosítható:
(1) támogatói;
(2) ellenzék;
(3) önkormányzatok;
(4) civil társadalom.
Gyurcsány Ferenc az MSZP mozgásterét a minimálisra csökkentette. Az MSZP-n belüli
mozgolódásokat a források ellenőrzése alá vonásával - koalíciós egyeztető tanács,
kormánytanács (a tulajdonképpeni kormányzó tanács) - sikerült megfojtani 2007
augusztusában. A december körül kialakuló elégedetlenséget a források elzárásával való
2/10
fenyegetéssel való folyamatos zsarolás és a túl jó időben és jókor történt MSZP politikusok
ellen elkövetett merényletkísérletek együttesen kezelték. Ennek látható jele volt a Hiller
István elleni merényletkísérlet, ő Szilivel tárgyalt egy lehetséges új MSZP vezetésről.
Nem állítható bizonyosan az összefüggés - szélsőségesek mindig vannak, de taktikailag a
merényletek túl jól jöttek Gyurcsánynak hatalma megerősítése érdekében, attól függetlenül,
hogy a rezsim kiszolgálói vagy ellenzői állnak mögötte.
Gyurcsány Ferenc az ellenzék mozgásterét is beszűkítette. Zseniálisnak mondható taktikával a
szélsőséges - valójában radikális - elégedetlenségek megnyilvánulását sikerült összemosni a
Szövetségesek (Fidesz és szövetségesei) tevékenységével. Ez kivette a szövetségesek kezéből
a kezdeményezést 2006 októberében és meggátolta az előrehozott választások utcai
kikényszerítését, sztrájkokkal, utcai tüntetésekkel. Ez időt adott Gyurcsánynak az erők
további koncentrációjára, megerősödésére, a gazdasági újraelosztási rendszer teljes maga alá
gyűrésével a 2007-es esztendőben.
A Szövetségesek mozgástere a civil hatalomváltásra korlátozódhat. A beszűkült mozgástérben
azonban a Szövetségesek képesek voltak egy anti-gyurcsányista platform létrehozására, amely
lassan eléri a 2006 őszi tüntetések kényszerítő politikai erejét. Ez 2007 decemberére jól
körülhatárolható szervezetekből áll, melyek civil tagja a LIGA, politikai tagja a Szövetség,
gazdasági oldalon a MKIK és az MGYOSZ áll. Az anti-Gyurcsány platformot jól láthatóan a
gazdasági lehetőségek, gazdasági mozgásterek és a gazdasági források szűkítése, szűkülése
kovácsolta egybe.
A platform ideológiai alapú: az autoriter - kvázi diktatúra - elleni összefogásról van szó.
Gyurcsány Ferenc az önkormányzati rendszer átalakításával, az Önkormányzatok forrásainak
központosítását teremtette meg. A 2006. október 1-én elszenvedett vereség után a
forrásszűkítés taktikája mellett döntött. Lampert Mónika és azt követően Bajnai Gordon
ennek a feladatnak a végrehajtói. A rendszer antidemokratikus voltának ez a legjobb
bizonyítéka, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) 2007. novemberi határozatában szólított fel a
megyei önkormányzatok mozgásterének visszaállítására, ezt azonban a Gyurcsány-rezsim
egyszerűen figyelmen kívül hagyta: a 2008-as évre nem irányzott elő költségvetési forrást a
hivatali működtetésre - azaz közvetlen, egyértelmű bizonyítékát adta, hogy a Gyurcsányrezsim
nem akarja betartani az alkotmányos kereteket.
Gyurcsány hatalomgyakorlási módszerének az egyik legfontosabb területe, ha nem a
legfontosabb módszere - a civil társadalom megfélemlítése. Ennek eszköze az egzisztenciális
problémákkal való folyamatos fenyegetés. Ennek első lépése a 2002-ben a 25 millió románnal
való riogatás, amely Lengyel László egyik írása szerint az életmód-dicsekvésre, az életmód
féltésre alapozódott. 2005-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás a következő
állomás volt ebben a játszmában. A végső döfést azonban a 2006. őszi kormányellenes
tüntetések vérbefojtása és a 2006 és 2007-ben a lakossági adósságspirál kialakítása és 2008
januárjában a forint
zuhanórepülése együttesen adta meg.
A civil társadalmat teljesen sikerült megfélemlíteni: a sztrájkok támogatása egzisztenciális
okokból csekély, az utcai megmozdulások, a titkosszolgálati provokációk és a rendőrség
többször bebizonyosult törvénytelen magatartása miatt együttesen elképzelhetetlenek már
spontán módon.
3/10
*A Gyurcsány rezsim támogatói háttere*
A Gyurcsány rezsim alapját négy fő érdekcsoport képzi:
(1) kelet-európai üzleti-titkosszolgálati háttér;
(2) magyarországi nagyvállalkozók;
(3) magyar szervezett bűnözés;
(4) nemzetközi befektetői kör.
Magyarország gazdasági fejlődésének akadályozása a szlovák és román titkosszolgálatok
egyik kiemelt feladata 1995 óta. Az 1998 és 2004 között elindult fejlődés leginkább a szlovák
politikai vezetést és a kapcsolódó volt szovjet titkosszolgálati üzleti network-t veszélyeztette.
Az Orbán-kormány által felvállalt "európa gazdasági közepe" program veszélyeztette a KGB
hálózatán keresztül működő orosz kelet-európai terjeszkedést, mivel egyértelmű és
visszafordíthatatlan nyugati orientációt alakított volna ki. A magára találó magyar gazdaság a
szlovák államot közvetlenül veszélyeztette, a román államot közvetve. Mindkét államnak
szüksége volt időre ledolgozni a gazdasági hátrányt. Ezért minden segítséget - pénzügyi,
politikai és gazdasági - megadtak a Gyurcsányt támogató Apró-klánnak. Emlékezzünk arra,
ahogy a szlovák titkosszolgálat nyilatkozataival támogatta Gyurcsányék 2006-os kampányát,
illetve emlékezzünk a K&H ügy román szálaira.
A gyurcsányi hatalomátvétel annak volt eredménye, hogy a támogatók Medgyessyvel nem
látták biztosítva, hogy 2006-ban meg tudja tartani a parlamentben 30% fölötti pozícióját az
MSZP. A Szövetségesek 2/3 fölötti győzelme a politikai rendszer stabillá válását jelentette
volna Magyarországon, az ország politikai újra egyesítését és gazdasági struktúraváltást.
A külföldi titkosszolgálati háttéren túl magyarországi nagyvállalkozók támogatták a
Gyurcsány-rendszer megerősödését. Számukra a Szövetségesek hatalomra kerülése az állami
források megszűnését és a valódi versenyhelyzetben vagyonvesztést jelentettek volna. Ennek
jó példája a Wallis és a többi a szocialistákhoz köthető vállalkozás 2000 és 2006 közötti
mérlegeredményei. Jól látható ezekben a kimutatásokban, hogy a 2003-tól jelentősen
megnövekednek ezeknek a cégeknek a bevételei. A nagyvállalkozói csoport ezalatt az öt év
alatt teljes egészében leszívta az állam tartalékait. A nagyvállalkozói kör kezébe került
minden, ami pénzt hozhat az államon belül: ez alól e percig a közlekedés, az adó, az
egészségügy és a rendőrség a kivétel. A tulajdonosi kör az orosz titkosszolgálat fedő szervein
keresztül szlovák, román és magyar volt titkosszolgálati rendőrségi tisztek, illetve a magyar
kormánypártok tagjai. Ki kell emelni, hogy a befektetési alapokon keresztüli tulajdonolás
(ingatlanok, gáz és olajipar, logisztika és végül most az egészségügy) egyfajta biztosítékként
működik Gyurcsány Ferenc kezében.
A politikai hatalom és a magyar titkosszolgálati és rendőri felsővezetői kapcsolatokon
keresztül kiépült magyar maffia közös vállalkozásában az a gazdasági rendszer, mely az
állami forrásokon keresztül próbálja tisztára mosni az olaj- és kábítószer jövedelmeket.
A Gyurcsány rezsim fenntartásában a politikai vezetésen kívül a jelenlegi rendőri felsővezetés
a leginkább érdekelt. A mai magyar rendőri vezetés - néhány kivételtől eltekintve - a magyar
titkosszolgálati network embereiből áll. Ezek legtöbbje nagy értékű bűncselekményekkel
komoly vagyonokra tett szert - vám- és kábítószerügyek -, és ezeket off shore cégeken,
befektetési alapokon keresztül részvényekben, itthon fektette be cégekbe. A rendőrség kézben
4/10
tartását ezért ezek a maffiához közel álló szolgálati és rendőrségi főtisztek végzik el. Ezt a
legtöbb, valamit magára adó nyugati szolgálati, korrupcióellenes és politikai elemzés leírja.
(Emlékezzünk azokra a kijelentésekre: a maffia beépült a politikába, a maffia beépült a
rendőrségbe...)
Az elemzések szerint Magyarországon a jelenlévő kelet-európai maffiatőke kifehérítésére tett
kísérletnek lehetünk tanúi a Gyurcsány-rezsim alatt: az EU-pénzeken keresztül kívánják keleteurópai
bűnözők tisztára mosni olaj-, drog-, fegyver- és embercsempészetből,
emberkereskedelemből származó pénzeiket. Ehhez a Bajnai Gordon vezette minisztérium
hozzáállása kiváló lehetőséget biztosít. Ennek egyik látványos megjelenési formája a
Zuschlag-ügy és ezért folyik be lassan a gazdaságba az EU-pénz.
A gyurcsányi rezsim tulajdonképpen bizonyos szempontból a kelet-európai volt
titkosszolgálati network fedőszervének tekinthető. Ezért volt kulcsfontosságú Laborc Sándor
kinevezése, hiszen ő az egyetlen, aki a teljes hálózatot személyesen ismeri (szlovák, román,
bolgár és orosz, kínai csoportokat).
A nemzetközi befektetői kör adja az egyik leglényegesebb támogatást a Gyurcsány-rezsim
részére. A befektetők személyéhez való kötése Gyurcsány egyik hosszú távú célja volt 2007ben.
Az osztogatás során felvett állami kölcsönöket a kölcsönt adók cégein keresztül égette el.
Ugyanakkor a kölcsönök visszafizetésére garanciát vállalt, hozzákötötte magát a
visszafizetéshez és ezzel zsarolja az adósságfinanszírozókat. (Politikai változás esetén az új
kormánynak - a törvénytelenségek miatt - lehetősége lehet, lesz bizonyos adósságok
szanálására, vagy átütemezésére.)
Az egészségügy privatizációja a végső lépés a Gyurcsány-rezsim kezében: a londoni klub
befektetői körének, illetve egészen pontosan a személyéhez kapcsolódó network-hoz kötése -
az államadósságot finanszírozó magán befektetők számára teszik lehetővé az egészségügy
privatizációját - EBRD, saját személyes lekötelezettjei, jelenlegi rendőrségi, szolgálati
vezetők és főhivatalnokok off shore cégeken keresztül, MSZOSZ, ÉT, stb. A tulajdonképpeni
cél bebetonozni a hálózatot, visszafordíthatatlanná tenni a folyamatokat és a társadalmi
mobilitást befagyasztani.
*A gyurcsányizmus hatalmi eszköztára*
A Gyurcsány-rezsim három fő eszközre számíthat:
(1) a média;
(2) rendőrség;
(3) a magyarországi lakossági bankok, pénzügyi alapok.
A rendszer fenntartásához és radikalizálásához ezt a három hatalmi tényezőt a gyurcsányi
network teljesen maga alá gyűrte.
A médiában 70%-os túlsúllyal rendelkezik a Gyurcsányt támogató network. A gyurcsányi
rendszert kiszolgáló média folyamatos állami támogatást kap és ezt megszolgálandó teljesíti
az igényeket. A média legyűrésének legjobb példája, az RTL Klub és a TV2 esete - mindkét
csatorna engedélyét enyhén szólva is vitatható módon hosszabbították meg és törvényileg
akadályozzák a digitális műsorszórás bevezetését, fenntartva a két csatorna 70% feletti - azaz
gyakorlatilag teljes - monopóliumát. Cserébe ezek a cégek a reklámlehetőségeket és a híreket
a gyurcsányi network igényének megfelelően szállítják.
5/10
A hatalmi ágak közül a rendőrség megszerzése ment talán a legsimábban. A rendőrség
gyakorlatilag mára a magyar maffia fedőszerve. A felső vezetők - kevés kivétellel - a
Gyurcsányi network-hoz tartoznak. A rendőrség állományának 15-30%-a folyamatosan
bűncselekményekből tartja el magát és családját az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt.
Ezeket a vezetés megbocsátható stikliknek tartja, ezzel zsarolva őket. A rendőrségi vezetés
képtelen felszámolni az illegális piacokat a Fővárosban (ilyen a budapesti
belvárosban három is működik) - vajon miért?
A rendőrség ezért nem a demokratikus rendszer - az EU és a Magyar Alkotmány -
védelmezője, hanem a rezsim egyik leghívebb kiszolgálója. Ennek oka a törvényi szabályozás
és a magyar igazságszolgáltatás elképesztő állapota: egy munkaügyi ítéletre akár 2-4 évet is
várni kell, illetve a bírósági ügyekben sok esetben kifogásolható az eljárás korrektsége,
például a Postabank ügyben.
A jelenlegi rendszer legfontosabb támogatói a lakossági bankok. A személyi illetve fedezeti
hiteleket politikai megrendelésre adják ki a lehető legenyhébb feltételekkel. A hitelekből
keletkező veszteségeket a bankok az állampapírokon keresztül, illetve a vállalkozók
finanszírozásán és néhány vitatható elszámoláson keresztül hozzák be. A bankrendszer ezáltal
tulajdonképpen finanszírozza a gyurcsányi rezsim működését, hiszen a létrehozott lakossági
adósságspirált fenntartja, annak ellenére, hogy veszteséges a lakossági üzletág. A működés
során azonban extraprofitok is keletkeznek, ilyen például az állampapír üzlet (az
államadósság finanszírozása). Ez akkora haszonnal jár, hogy finanszírozhatják a kormány
működését a lakosságon keresztül.
*Válságtünetek*
A gyurcsányi rendszer 2007 végére stabillá vált, ugyanakkor elidegenedett a társadalomtól.
Elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés az eredeti rendszerhez, a rendszerváltás
rendszeréhez. Meglátásom szerint két út van:
(1) a rendszer összeomlik; (2) a rendszer megszilárdul.
Az első esetben két forgatókönyv létezik: a Szövetségesek kiharcolják az előrehozott
választásokat 2008-ban, hogy 2009 májusában az EU
választásokkal együtt meg lehessen tartani. Ez a jobb forgatókönyv. A rosszabbik, hogy a
network végrehajt egy látszatváltást. Szóba kevés ember jöhet, talán Bokros Lajos, illetve a
gazdaságól előbányászott, varázslónak beállított középszintű network tagok. Közepesen rossz
forgatókönyv ebben az esetben Szili, Hiller és az 57-ek. Ebben az esetben az MSZP egyik
platformja "megcsinálja" a népszavazás után (2008. március) a valódi váltást, és 2010-ben 25
és 35% között sikerül átmenteni a pártot, míg a network az SZDSZ-szel együtt háttérbe
húzódik.
A második esetben - a rendszer megszilárdítása esetén - nagyon komoly kivándorlási hullám
fog megindulni 2010 és 2011 környékén - akár csak 1956-ban. Amennyiben a Szövetségesek
nem tudják kierőszakolni a választásokat vagy egy teljes 2/3 feletti győzelmet vizionálni,
előre jelezni és 2010-re ezt végrehajtani, akkor a magyar 25 és 45 év közötti többnyelvű
műszaki és gazdasági értelmiség kivándorol. Számítani lehet kettő- és háromszázezer közötti
magasan képzett magyar munkavállaló kivándorlására. Ez esetben a magyar gazdaság teljesen
tönkremegy és ez az EU versenyképességét megroppantja.
6/10
Az utóbbi forgatókönyv Gyurcsány hatalomban maradását vagy a hatalom környékén
maradását eredményezi. Ez utóbbi forgatókönyv elsősorban a szlovák, szerb, román és orosz
titkosszolgálatok által támogatott forgatókönyv. Ez az egyik fő menekülési lehetősége
Gyurcsánynak. Ez esetben alkupozícióját kihasználva az oroszoknak játssza át a Kárpát
medencét, Ukrajnát és a Kelet-Balkánt.
*Az egészségügyi privatizáció valódi célja*
A magyar egészségügyi privatizációs törvény lehetőséget biztosít a pénzek OECD országokba
való befektetésére. Ezek között az országok között olyan régi jól működő "demokráciák"
vannak, mint Oroszország. A jelenleg kiépítés alatt álló déli gázvezeték-rendszerbe való
befektetés látszik a legbiztonságosabbnak a regnáló elit számára. A Kékáramlat vs. Nabucco
vitában egyértelműen lehet látni: a magyar neoliberális elit az orosz vonalat támogatja. Meg
nem erősített hírek szerint, ahogy Schröder az északi, úgy Gyurcsány a déli orosz rendszer
vezetője lesz.
A magyar egészségbiztosítási pénzek befektetése a Kékáramlat-ba azt eredményezi, hogy
Magyarország egészségügyi bevételei orosz felügyelet alá kerülnek és a Gyurcsányi network
ellenőrzése megmarad. Ezzel olyan zsarolási pozíciókhoz jut a network, amely alkalmas a
hatalmuk részbeni átmentésére a gazdaságba, illetve a felelősségre vonás elkerülésére, a
Szövetségesek teljes győzelme esetén is.
*A magyar helyzet veszélyei*
Jelen pillanatban úgy látszik, hogy az EU sorsa (és ezzel az USA sorsa is) Magyarországon is
áll vagy bukik. A vezető amerikai és európai politikai körök nem ismerték fel a válság
mintázatot, mivel az Irak - Irán és az elnökválasztás, illetve a kialakult pénzügyi
válságprobléma körében körbejárnak. A Demokrata Párt a Ház megnyerésével van elfoglalva,
míg a Fehér Ház az Izrael által kiprovokált iraki háború problémáit igyekszik orvosolni. Az
EU a szociális és gazdasági válsággal van elfoglalva.
A létrejött probléma sokban hasonlít a dél-amerikai és afrikai államokban feltalálható válság
mintázatokra. A befektetési társaságok - IMF és EBRD - által generált problémák
kormányválságokhoz vezetnek, amelyekben a rendpárti hatalmon lévő neoliberális -
valójában libertin - elit a társadalom ellenére kormányozza az országot. A választások - a
választási csalások és az Alkotmány figyelmen kívül hagyása miatt - lényegében nem
változtatják meg a politikai erőtereket. A gyurcsányi network által használt módszertan
sokban hasonlít a dél-amerikai politikai rendszerek viselkedési módszerére.
A helyzet több mint veszélyes. A gyurcsányi csoport - network - győzelme esetén a keleti
hatalmak kezébe kerül az EU legfontosabb kereskedelmi folyosóinak ellenőrzése. A kisantant
országai és a Gyurcsány-rezsim együttesen képesek lesznek az EU kereskedelmét átjátszani
az orosz partnernek, és megszületik az orosz eurázsiai kereskedelmi birodalom, amelynek
egyik központi elosztója lesz a Kárpát-medence.
7/10
*Végkövetkeztetések*
A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia. A rendszer azért nem
totalitárius diktatúra, mert az igazságszolgáltatás minden ágát még nem volt képes
bekebelezni. Jelenleg a bíróság polgári ügyekkel foglalkozó része viszonylagos
függetlenséget mondhat magáénak. Ez azonban csak a következő választásokig maradhat
fenn, mert nagyjából ebben az időben - 2011 - éri el a szociális válság a felső-középosztályt.
Ekkor a jogállamiság teljesen megszűnik és egy a Milosevics Szerbiájához hasonló, nyitott
határral rendelkező diktatúra alakulhat ki. A politikai rendszer hasonlóan zavarossá válhat,
mint az olasz politikai rendszer a '60-as, '70-es években.
A rezsimnek már nincs veszteni valója, az elkövetett cselekményeik miatt egy új
rendszerváltás esetén mindenképpen felelniük kell. Jelenleg ezért a félelem irányít: a network
fél a felelősségre vonástól. Ezért az időhúzásában érdekelt. Reménykedik, hogy valamely
időpontban lesz alkalma saját magát átmenteni vagy a győztes oldalon pozícióban maradni. A
rezsim kiszolgálói közül az un. balliberális értelmiség és a rendőri felső vezetés az, amely a
végsőkig ki fog tartani a rezsim mellett. Ezért nem várható a törvényes hatalomátadás még
2010-ben sem. Valami hasonlóval fognak próbálkozni, mint 1989-ben: előre beépülnek a
Szövetségesek közé és a nemzeti összefogás égisze alatt az átmeneti időszakban biztosítani
kívánják befektetéseik védelmét. A rendőrség akár törvénytelen eszközökkel is fenn
fogja tartani - fenntartja - Gyurcsány hatalmát és biztosítani fogja a pénzek kimenekítését.
A magyar Alkotmányban meg vannak a lehetőségek a helyzet kezelésére - Köztársasági
Elnök felszólíthatja az országot az Alkotmány 2§/3 értelmében az ellenállásra. A
maffiamódszereket használó rezsim által megfélemlített közjogi méltóságok egyike sem meri
felvállalni ezt a lépést, mert ez beismerése volna a saját tevékenységük kudarcának. A
hivatalnoki réteg illetve a rendőrség nem fog közbelépni.
*Lehetséges forgatókönyvek*
Mindezek ellenére a helyzet nem reménytelen. A lakosság türelme kezd elfogyni, mert a
közüzemi számlák a fogyasztói kosárban lassan túllépik az 50%-os lélektani határt. Ma
Budapesten egy átlagos dolgozó fizetése 12%-át fizeti ki azért, hogy elmenjen dolgozni és
55%-át azért, hogy legyen víz, villany és fűtés. Ez a helyzet társadalmi robbanással fenyeget.
Ennek kezelésére a Gyurcsány-rezsimnek láthatóan nincs és nem lehet forgatókönyve.
A Szövetségeseket láthatóan azzal zsarolják, hogy ez könnyen elsöpörheti a teljes politikai
elitet. Ebben bevetik a teljes közvélemény-kutatást és minden rendelkezésre álló eszközt. A
közvélemény-kutatások jelenleg óriási bizalomhiányt mutatnak a politikai elittel szemben. A
helyzet az, hogy nem azonos okokból, - bár ezt megpróbálják elhitetni a rezsim kiszolgálói -
nagy az elégedetlenség. Ez
nagyon fontos!
A Szövetségesek támogatása a kormánnyal szembeni tevékenységükben jelenleg 78% fölötti,
tehát 2007-i mérések alapján a társadalom a rezsim ellen és a Szövetségesek mellett van.
Akkor miért az elégedetlenség?
8/10
Mert a választók nem értik, hogy miért nem "tesz valamit a FIDESZ". Lakossági szempontból
minden nap a jelenlegi rezsim alatt további szenvedés és további kín, reménytelenség. Ezzel
szemben politikailag bele kell fojtani a gyurcsányi rezsim diktatúráját a saját szennyébe. Az
elkövetkezők ezekből az alapelvekből kiindulva levezethetők.
Három valódi alternatívával rendelkeznek a Szövetségesek:
- A Köztársasági Elnök a jogállamiság megszűnésének veszélye miatt felmenti Gyurcsány
Ferencet esküjének megszegése okán, mivel az egészségbiztosítási törvényt nem hajlandók
népszavazási kontroll alá vetni. Erre lehetősége van. Ezt nemzetközi visszhangja miatt szintén
lehetetlen lenne kimagyarázni. Ez egy "nemzeti egységkormány" megalakulását feltételezi. Ez
az egyik legvalószínűtlenebb forgatókönyv.
-A győztes, nagyarányú népszavazási részvétel után visszaadják a Szövetség tagjai a
képviselői mandátumokat. Ebben az esetben előrehozott választások lesznek, még ősszel. A
kormány ezt nem tudja kimagyarázni sem nemzetközileg, sem itthon. Ez a közvéleménykutatási
adatokat ismerve 90% fölötti támogatást eredményezne. Talán ez járna a legkisebb
társadalmi megrázkódtatással. Ennek közepes valószínűsége van.
- A Szövetségesek megpróbálják négyszer megverni 24 hónap alatt a Gyurcsány rezsimet a
választásokon, népszavazáson. Ez a Szövetségesek számára a legkockázatosabb út. Ennek a
forgatókönyvnek az oka: a társadalmi krízis elkerülésének vágya. Megpróbálják a
Szövetségesek megfojtani a MSZP-SZDSZ-MDF által kialakított rendszert. Siker esetén a
rendszerváltás libertariánus (szabados - ököljogon alapuló) rendszere megszűnik és egy
teljesen új nemzeti politikai rendszer alakul ki. Ez utóbbi a teljes megsemmisítésbe taszítaná a
jelenlegi politikai rendszert, a támogatóit és a pénzügyi háttérfinanszírozókat.
A két utóbbi változat az, amely elfogadható és nem biztosítana menekülő utat az gyurcsányi
network-nek. Ezt látta át Orbán Viktor és a tanácsadói háttere, amikor a népszavazási
kezdeményezést megindították. A Gyurcsány mögött álló politikai elemzők és a rezsim
kiszolgálói ezért próbálták akadályozni a népszavazást. Az MSZP párttagoknak egyetlen
lehetősége van a menekülésre, időben kiszállni valahol a 10-15%-os támogatottság
környékén.
*Befejezésül*
A posztmodern korban a háború eszköze a gazdaság, Joseph Stiglitz szerint.
A gazdaság az, amely meghatározza a társadalmat. A valódi fegyveres konfliktusok nem
mások, mint a gazdasági rendszereken kívül esőket
bekényszeríteni a gazdasági háborúba. Magyarországon egy gazdasági eszközökkel vívott
polgárháború folyik. Az MSZP-SZDSZ által folytatott gazdasági polgárháború - háború az
ország ellen - a végéhez közeledik. Hasonlót átélt már a társadalom az 1950-es években, az
akkor hasonló módszereket használó kommunista rezsim hat év után fulladt bele a működés
képtelenségbe. A vázolt forgatókönyvek közül az utolsó esetben az MSZP-SZDSZ
konglomerátumot a teljes megsemmisülés fenyegeti.
Ez a végét jelenti az 1949-ben létre jött és 1956-ban, 1989-ben megreformált államkapitalista
<state capitalism> autokratikus államrendnek. A kérdés az, hogy mikor veszi észre az MSZPSZDSZ,
hogy ki kell szállni a hintából és lesz-e elég bátorsága hozzá a képviselőknek? És a
9/10
legnagyobb kérdés: van-e elég kitartás a társadalomban megvívni a modern kori
szabadságharcát, polgárháborúját a 60 éves diktatúra ellen, melyben csak négy éven keresztül
volt remény.
A szerzőről:
Freund Tamás neurobiológus a fiatal tudósok egyik legkiválóbbika:
1983-ban szerez biológusi diplomát az ELTE-n. 1984-ben egyetemi doktori,1986-ban
kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori címet nyer. 2004-től az MTA rendes tagja. Pályáját
a Semmelweis Egyetem I. sz. Anatómiai Intézetében kezdte, 1982 és 1988 között az Oxford
Universityn ösztöndíjas, majd tudományos munkatárs és főmunkatárs. 1990-től az MTA
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének főmunkatársa, 2002-től az intézet igazgatója.
2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neurobiológiai Tanszékének tanszékvezető
egyetemi tanárja. Számos hazai és nemzetközi díj kitüntetettje, 2000-ben elsőként nyeri el a
Bolyai-díjat.
Tamas F. Freund, Ph.D., D.Sc.
Director
Institute of Experimental Medicine
Hungarian Academy of Sciences
Budapest
DLPH_